A mályva ősidők óta használt növény. Ennek a fajnak a maradványait más gyógynövényekkel együtt Közép-Európa (Alsó-Szászország) legkorábbi, több mint 6000 éves lakóinak régészeti lelőhelyein találták meg. Emellett a görögök, románok és dákok is termesztették bőrpuhító, köptető, köhögéscsillapító és mellkasi fájdalom- és szemproblémák csillapító hatása miatt. Így a fajt Hippokratész és Galenus művei említik. Dák őseink Nalba de padure tútrának (torta) nevezték, és nem csak gyógyászati célokra, hanem étkezésre is használták. Valójában az egyiptomiak, görögök és rómaiak étrendjében is megtalálható volt, a középkorban pedig főzelékként is nagyra értékelték. Élelmiszer-népszerűsége mára jelentősen visszaesett, de továbbra is értékes gyógynövénynek számít, a termesztett mályvák közül a legjobbnak tartják.